A kórokozó átvitele

Nem mindegyik szúnyogfaj képes minden kórokozó átvitelére. A szúnyogok csak azokat a kórokozókat terjesztik, amelyek őket is megfertőzték. A kórokozó átvitele a vérszíváskor történik, amire kizárólag nőstény szúnyogok alkalmasak. A petetermeléshez vérre van szükségük ill. az abban található fehérjére. A hímek viszont nektárral és növények édes nedvével táplálkoznak.

A szúnyognőstényeket a gazdaállat által kilélegzett széndioxid és testük illata csalogatja a vérszívás helyére. A közvetlen környezetben vizuális jelek és a testből kisugárzott hő segít a gazdaállat megtalálásában. Miután a szúnyog megtalálta a megfelelő gazdaállatot, a nőstény szúró-szívó szájszerve segítségével megkezdi a vérszívást, amire a peterakáshoz van szüksége. A szájszerv belsejében két csatorna van, az egyik a vérszívásra szolgál, a másik segítségével nyált juttat a szúrás helyére, ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon a szívás közben. A nyál segítségében a kórokozók (vírusok, baktériumok, egy- vagy többsejtű paraziták) a legrövidebb időn belül bekerülnek az állatba. A kórokozókat a szúnyog egy előző vérszívás alkalmával vette fel. Azt az időtartamot, ami a kórokozó felvétele és a másik gazdaállatnak történő továbbadás lehetősége között telik el, „kívülről kiváltott inkubációs időnek” nevezzük, ami a hőmérséklet függvényében 10-14 nap lehet. Előtte más gazdaállatot nem fertőzhet meg.

A kutya szempontjából a szúnyog a leishmanosis és a dirofilariosis (szívférgesség) terjesztőjeként nagy jelentőségű.